M�cs L�szl�: Piros vir�g a puszt�n

 Minden falunak van olyan �rva f�ldje,

melyben nem n� vir�g, f�, vet�s. M�g cs�ndje

is telve t�sk�vel: hol sz�r�s bog�ncsok

vetnek minden �l� l�nynek m�rges g�ncsot.

Itt hajnalt�nd�r sohasem harangoz

k�k harangvir�ggal mes�hez, kalandhoz

mert harangvir�gok itt sohasem n�nek.

Nem val� e f�ld csak sert�slegel�nek.

S minden falunak van oly �rva suhanca,

- ki sohase indul sz�p mes�ben harcra,

sosem fog legy�zni semmif�le s�rk�nyt,

nem kap arany tall�rt, kacag� kir�lyl�nyt.

Egy v�gya se sz�kken gy�ngy-szem� kal�szba,

nem lesz m�s bel�le, csak sz�rke kan�szka,

csak sz�rke kan�szka, majd m�g sz�rk�bb kan�sz,

Isten gazdag telk�n leng�, j�g-vert kal�sz.

Egy sert�slegel�n nagy k�nikul�ban

j�rtomban ily kamasz kond�sk�t tal�ltam.

Mikor r�akadtam, gy�keret vert l�bam,

mert ily kedves k�pet m�g keveset l�ttam.

Am�g a sok diszn� a f�ld test�t t�rta,

a kis kond�sgyerek furuly�j�t f�jta.

Olyan sz�pen f�jta, �reztem ha mennyben

angyalok k�zt �llna, ott se f�jn� szebben!

Mert sz�p heged�lni hangversenyteremben,

m�g szebb citer�zni angyaloknak mennyben,

de a legnagyobb virtus puszt�n �zni, f�zni

s diszn�knak j� sz�vvel, sz�pen furuly�zni!

Ha j�s�got l�tok, s�rnom vagy nevetnem

kell mindig: most s�rtam, de r�gt�n nevettem

mert nadr�gj�n h�tul l�ttam egy nagy foltot,

a folt piros volt �s vid�man rikoltott.

Nevet�sem lassan elhalkult. T�n�dtem.

A s�ros sert�sek r�f�gtek k�r�ttem.

�jtatos l�lekkel gondoltam a dr�ga

k�zre, mely foltot varrt e szurtos nadr�gra.

Csak anya tud venni ily nadr�got k�zbe!

A folt gondba ker�lt, v�r�t�mleszt�sbe:

l�nykori ujjas�t szabdalta sz�t boldog

sz�vvel, hogy felvarrja az �ktelen foltot.

Hogy jobban megn�ztem: sz�v-form�nak l�tszott

e folt �s a puszt�n j�s�got vir�gzott.

Ezen piros vir�g nevet�se mellett

mendeg�ltem haza s mosolyognom kellett.