Lev Tolsztoj: Az öreg nagyapó

Nagyapó nagyon megöregedett. Lába rossz volt a járásra, szeme a látásra, füle a hallásra, foga már egy sem volt. És amikor evett, vissza-visszafolyt a szájából az étel. A fia meg a menye nem ültették többé az asztalhoz, hanem a kemence mögött adtak neki enni. Egyszer egy csészében adták oda neki az ebédjét. Magához akarta húzni a csészét, de leejtette és eltört. A meny megszidta: miért tesz mindent tönkre a házban, miért töri el a csészét és kijelentette, hogy ezentúl egy fatálban fog ebédet kapni. Az öreg csak felsóhajtott, de nem szólt egy szót sem.

Egyszer otthon ül az ember és az asszony, s látják: fiacskájuk kis deszkákkal játszogat a padlón, s valamit eszkábál. Megkérdi az apja:- Mit csinálsz ott, Misa? Misa ezt feleli: - Fatálat csinálok, apám. Ha majd anyámmal megvénültök, ebből a fatálból etetlek titeket.

Az ember és az asszony csak egymásra néztek és sírva fakadtak.

Megszégyellték magukat, hogy öregapót megbántották. Azontúl mindig az asztalhoz ültették és gondját viselték.