Rajki Mikls: Ne rohanj
Mindig futsz valahov.
Soha sincs semmire idd,
Hangzik fel tled a hivatkozs,
s csak folytatdik tovbb
A versenylohols.
Se ltsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak ltsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagr,
Aki csak a clban tudja meg,
Hogy a nyl nem is volt valdi.
Elrohansz minden szp mellett,
Nem szlelsz semmit,
Amit pedig csodlni rdemes lenne.
Kt ht alatt akarnd ltni azt,
Amit egsz vben szre sem veszel.
A lleknek nem kell pnz,
A llek mindig valami szpet reml.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szpet befogad,
s felerstve sugrozza tovbb,
Hogy szebb legyen tle a vilg.
Milyen kr, hogy szemlldni elfeledtl mr.
Pedig, ha tudnd, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremt, mint jutalmat.
A termszet gynyr kincseit,
vszakok hrnkt, virgok ezreit,
Fkat, lombokat, cserjket, bokrokat,
Akik mind feld fordulnak.
Ha nznd, ltnd is, rnknt vltozik a kp,
Ahogy fordul a Nap, gy kszik tova az rnyk,
S a fk levelei mindig mskpp mosolyognak,
A virgok szirmai ms arcot mutatnak.
S amikor ttr a lombok kzt egy fnysugr,
Van olyan, mint a sznpadon a tncospr.
Ltod, mi mindent hagysz ki naponta?
Pedig kzelrl, megllva ms m, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virg kzelebb hajolva.
Autbl is msnak ltszik a vilg,
Amit onnan ltsz, az messze nem olyan, mint igazn.
A plyn szguldva meg, kt vgpont kztt a semmi.
rdemes, rtelmes ht ennyire rohanva lni?
Szabad-e a szpet a szvbe be nem engedni?
Elmehetsz brhova a vilgba, annak legtvolabbi sarkba,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz szrevenni.
Mert mit nzel majd vgig leted filmjn,
Ha kzben nem vetted szre a krlvev vilgot,
Nem ismerted szemlyesen az tkzben nyl virgot?
Nem hagytad ksznni a kis feketerigt,
S nem rted teremni, a pirosl csipkebogyt.
Gondolkodj, mirt is rohansz s hov,
Mit r, ha rohansz,
Mindig csak rohansz tovbb?
Rohansz, s mgse rsz sehov.
|