Szatmári Delina: Milyet? Szépet!
Könyvesboltban jártam a napokban,
S a szót akaratlanul is hallottam.
- Egy verseskötetet kérek! – Milyet?
- Szépet! Olyan beszédest,
Ami megörvendezteti a szívet,
Fátyolossá teszi a szemet,
Amibe a szív is beleremeg.
Olvasni csak ilyet szeretek!
Amiből árad a szépség,
S a másik iránti szeretet,
Mert ez az élet rettenetes,
Hogy milyen sivár lett!
Az emberekből már kihalt a szeretet
Fülembe súgta: Egyetértek?
S mire magamhoz térek,
Fizetett, s gyorsan elsietett.
Az eladó meg is jegyezte,
Fura figura lehetett, mert ilyen könyveket
Manapság már nem igen keresnek.
Pedig lehet, hogy jobbá tenné az embereket,
Az Ő szavával élve – mint egyes „rémtettek”.
|