S�ringer K�roly: Meleg leves

Az �letben olyan egyszer�nek, k�zenfekv�nek t�nnek az apr� dolgok. Ki foglalkozik a j�szag�, friss �gynem�vel,  a vasalt inggel? Ki t�r�dik egy t�ny�r meleg levessel? Eg�szen addig, amig azt�n a sors egyszer csak azt nem mondja: "H�, meg�llj! H�t nem veszed �szre?"

�gy voltam ezzel �n is az Anyu levesesfazek�val. Semmi kis faz�k volt, gubbasztott a t�zhelyen, zom�nca megkopott a r�gi dics�s�gben. Be sem kellett l�pnem a lak�sba, az �tel szaga megnyugtatott, �sszefutott a ny�l a sz�mban �s r�gt�n tudtam, hogy hazat�rtem. Az Anyut sok�ig csak �gy tudtam elk�pzelni, hogy �ll a faz�k el�tt, kavargatja az �telt, mosollyal v�r.

A legt�bb �telnek, amit f�z�tt, nem volt le�rt receptje. Menetk�zben alakultak a beleval�k, aszerint, hogy �ppen mennyi p�nz�nk volt. Finom levesek f�ttek abban a l�basban, az Anyu m�g a Nagymam�t�l tanulta a titkot, � meg az ember�lt�nyi tapasztalatb�l, azt, hogy mik�ppen kell megcsin�lni finomra. M�g akkor is, ha esetleg kev�s a toj�s, ha elfogyott a liszt, ha nem jut bele el�g s�.

Az Anyu levese nemcsak finom volt, de biztos�tott afel�l is, hogy soha nem maradunk �hen. Az �t�tt-kopott l�bas volt a biztos�g g�z�lg� jelk�pe.

Ennival�t, soha nem dobtunk ki:

- Isten ellen val� v�tek - mondogatta az Apu is, meg a Nagypapa is, ha n�ha megl�togatott benn�nket.

Minden, ami csak megtermett a kiskertben, minden ami csak ehet� volt, a piros l�basban k�t�tt ki. Azt�n meg az asztalra ker�lt, �desen-s�san, �nycsikland�n, megnyugtat�n.

Az elk�sz�t�s az Anyu feladata volt, sz�m�ra a f�z�s az isteni gondvisel�s �nnep�t jelentette. A fazeka olyan volt neki, mint a templomf�n �ll� olt�r el�tt a kehely. Tiszteltem az �desany�mat, de - m�g most is r�stellkedve vallom be, - sz�gyelltem egy kicsit azt a roggyant ed�nyt. B�rmilyen h�s�gesen szolg�lta is a csal�dot, ott volt rajta a szeg�nys�g minden jele: a megcsorbult f�lek, a lepattogzott zom�nc.

K�l�n�sen akkor kezdett b�ntani a dolog, amikor �sszebar�tkoztam az iskol�ban a Sink� Jancsival. Az apuk�ja orvos volt, olyan kim�rten viselkedett m�g a fi�val is, mintha csak valami konferenci�n tartana el�ad�st. Nagyon feln�ztem r�, mert tudtam, hogy az emberek tisztelik �s a tisztelet�ket sok p�nzzel is kifejez�sre juttatj�k.

Amikor a Sink� Jancsi�kn�l vacsor�ztam egyszer, minden annyira m�s volt, mint n�lunk. Szolg�l�l�ny hozta az �telt, feh�r k�t�nye m�lt�s�gteljes volt, ak�r az eg�sz cerem�nia. Ezek ut�n persze, hogy nem mertem megh�vni hozz�nk a bar�tomat. Mit sz�lna a Jancsi, ha megl�tn� azt a kopott fazekat, gondoltam, �s nem is mertem sz�ba hozni a dolgot.

A gyermekkor k�nnyeds�ge m�gis mag�t�l megoldotta a dolgot. Jancsi elj�tt hozz�nk, mert beteg voltam, hozta a leck�t. Az Anyu - szok�sa szerint - a t�zhely el�tt kavargatta az �telt. Valami mennyei, meleg leves k�sz�lt �ppen.

Az Anyu behozta a l�bast, k�t t�ny�rt tett az �gy mell� a kis asztalra kanalakkal, azt�n sz� n�lk�l kiment. A bar�tom majd felfalta m�g a t�ny�rt is. Azt�n megk�rdezte:

- Szerinted anyuk�d megharagudna, ha k�rn�k m�g?

- Ink�bb �r�lne neki.

Ifjabb Sink� J�nos, akit orvosnak tan�ttattak, kiballagott a konyh�ba, meg�llt az Anyu mellett a t�zhelyn�l, azt�n b�tortalanul megk�rdezte:

- R�zsika n�ni, k�rhetek m�g?

�let�ben el�sz�r maga hozta be a t�ny�rt, nem a szobal�ny tette el�. Behabzsolta a m�sodik t�ny�rral is, azt�n a has�t s�mogatva, kicsiket ny�gd�cselve ezt mondta:

- �n m�g �letemben nem ettem ilyen finomat.

Nagyon b�szke voltam az Anyura, de a kopott l�bast m�g sok�ig sz�gyelltem a vend�gek el�tt.

Bocs�ss meg �desany�m!