Gazdag - szeg�ny

 

 

Sosem felejtem el 1946 h�sv�tj�t. 14 �ves voltam akkor. 12 �ves �cs�mmel, 16 �ves n�v�remmel �s �desany�mmal �lt�nk. �desap�m �t �vvel azel�tt meghalt, kereset �s p�nz n�lk�l maga m�g�tt hagyva n�gy iskol�skor� gyermek�t. 1946-ban egyik n�v�rem m�r f�rjn�l volt, a b�ty�m pedig elk�lt�z�tt otthonr�l.

Egy h�nappal h�sv�t el�tt a gy�lekezet p�sztora bejelentette, hogy egy kiv�teles h�sv�ti adom�nyt kezd�nk el gy�jteni, amivel egy szeg�ny csal�don seg�t�nk. Mindenkit k�rt, hogy v�llalj�k az �ldozatot.

Mikor haza�rt�nk, arr�l besz�lgett�nk, mit tudn�nk tenni. Eld�nt�tt�k, hogy vesz�nk 25 kg krumplit �s azon �l�nk eg�sz h�napban. Ezzel 20 doll�rt megtakar�tunk a konyhap�nzb�l. Arra gondoltunk, hogy ha az �ramot csak sz�ks�g eset�n haszn�ljuk, �s nem hallgatjuk a r�di�t, m�g a havi �ramd�jat is megsp�rolhatjuk. N�v�rem annyi h�z- �s udvartakar�t�st v�llalt, amennyit csak tudott, �s mindegyik�nk gyerekfel�gyelt, amennyit csak lehetett. 15 cent�rt tudtunk venni egy bizonyos mennyis�g� anyagot, amib�l 3 ed�nyal�t�tet tudtunk k�sz�teni, darabj�t eladva 1 doll�r�rt. Ezzel 30 doll�rra n�velt�k az �sszeget. Ez a h�nap volt �let�nk legszebb h�napja.

Naponta sz�moltuk a p�nz�nket, hogy mennyi j�tt �ssze m�r. Est�nk�nt csak �lt�nk a s�t�tben, �s arr�l besz�lgett�nk, hogy majd hogy fog �r�lni az a szeg�ny csal�d a gy�lekezet aj�nd�k�nak. Gy�lekezet�nkben kb. 80-an voltunk; pr�b�ltuk kisz�molni, hogy mennyi fog majd �sszegy�lni. A p�sztor minden vas�rnap eml�keztetett az �ldozatos gy�jt�sre. H�sv�t el�tti nap a testv�remmel elment�nk a hivatalba, ahol kiv�lthattuk a p�nz�nket: h�rom ropog�s 20 doll�ros �s egy 10 doll�ros bankjegyet. Futottunk haza megmutatni �desany�nknak �s testv�r�nknek.

Sose volt m�g ennyi p�nz�nk. Ezen az �jszak�n az izgatotts�gt�l alig b�rtunk aludni. Az sem zavart, hogy nem volt �j ruh�nk h�sv�tra. Volt �sszegy�jt�tt p�nz�nk a szeg�ny csal�dnak.

A gy�lekezethez vezet� �t nagyon hossz�nak t�nt, alig v�rtuk m�r, hogy oda�rj�nk. �ml�tt az es�, nem volt eserny�nk, 2 m�rf�ldes utat tett�nk meg �gy a gy�lekezetig. Az sem zavart, hogy teljesen vizesek lett�nk, �s n�v�rem pap�rral kip�tolt lyukas cip�je is �t�zott. M�gis boldogan �lt�nk a gy�lekezetben. Hallottam, ahogy n�h�ny fiatal �ppen a l�nyok r�gi ruh�j�r�l besz�lt. R�n�ztem a saj�t ruh�nkra, de gazdagnak �reztem magam.

Megt�rt�nt az adom�ny begy�jt�se. Hazafel� eg�sz �ton �nekelt�nk. Anya finom eb�ddel lepett meg minket. Vett 12 toj�st, azt megf�zt�k a s�lt krumplihoz. K�s� d�lut�n valaki csengetett: az egyik gy�lekezeti vezet� volt az. Anya odament az ajt�hoz, besz�lt vele, �s egy bor�t�kkal a kez�ben j�tt vissza.

K�rdezt�k mi az, de nem sz�lt semmit. Kinyitotta a bor�t�kot, �s kiesett egy csom� p�nz. Ott volt h�rom h�szas, egy t�zes �s 17 db egydoll�ros. Anya visszarakta a p�nzt a bor�t�kba. Nem sz�ltunk semmit, csak �lt�nk. M�r nem �rezt�k gazdagoknak magunkat.

Addig nek�nk, gyerekeknek olyan boldog �let�nk volt. Sajn�ltuk azokat, akiknek nem volt apjuk vagy anyjuk, �s a h�zukat nem t�lt�tte be a testv�rek �s m�s gyerekek �lland� l�togat�sa.
Nevets�gesnek tartottuk, hogy est�nk�nt az ev�eszk�zeinket felv�ltva haszn�ljuk, �s azon izgulunk, vajon ma ki� lesz a villa meg a kan�l. K�t k�s�nk volt, azokat k�rbeadtuk, akinek kellett. Tudtuk, hogy sok dolog nincsen, ami m�snak van, de sosem gondoltam, hogy mi szeg�nyek vagyunk. H�sv�t napj�n j�tt�nk r�, hogy azok vagyunk. A gy�lekezeti vezet� nek�nk hozta a p�nzt, mint egy szeg�ny csal�dnak. Nem �reztem magam sosem annak. R�n�ztem ruh�mra �s viseltes cip�mre, �s elkezdtem sz�gyellni magam. Nem akartam visszamenni a gy�lekezetbe.

Val�sz�n�leg mindenki tudn�, hogy mi vagyunk azok a szeg�nyek. Az iskol�ra gondoltam. Kilencedik oszt�lyba j�rtam, 100 f�s �vfolyamb�l az els�k k�z�tt voltam. Azon t�n�dtem, vajon az iskol�ban is tudj�k-e a gyerekek, hogy mi vagyunk a szeg�nyek? Eld�nt�ttem, hogy otthagyom az iskol�t, mivel a 8. oszt�lyt m�r elv�geztem (abban az id�ben ennyi volt a k�telez�). Hossz� ideig csak �lt�nk n�m�n. Mikor bes�t�tedett, elment�nk aludni. A k�vetkez� h�ten az iskol�b�l j�vet-menet szinte semmit nem besz�lgett�nk. V�g�l anya megk�rdezte, mit akarunk kezdeni a p�nzzel.

Hogy a szeg�nyek mit csin�lnak a p�nzzel, mi nem tudtuk. Sose gondoltuk, hogy szeg�nyek vagyunk.

K�vetkez� h�ten nem akartunk menni gy�lekezetbe, de anya azt mondta, hogy menn�nk kell. B�r napos id� volt, nem besz�lgett�nk az �ton. Anya elkezdett �nekelni, de senki nem csatlakozott, �gy csak egy verset �nekelt.

A gy�lekezetben vend�g volt: egy misszion�rius. Arr�l besz�lt, hogy �k Afrik�ban h�zakat �p�tenek t�gl�b�l, de a tet�h�z sz�ks�g lenne p�nzre. A gy�lekezet vezet�je megk�rdezte, tudn�nk-e �ldozatk�szen seg�teni ezeken az embereken. Mi egym�sra n�zt�nk, �s - el�sz�r a h�ten - mosolyogtunk. Anya beny�lt a p�nzt�rc�j�ba, �s kivette a bor�t�kot, odaadta a testv�reimnek, majd sorban adtuk tov�bb, m�g az adom�ny a gy�jt�dobozba ker�lt. Amikor �sszesz�molt�k a p�nzt, a lelk�sz�nk bejelentette, hogy kicsit t�bb mint 100 doll�r gy�lt �ssze. A misszion�rius nagyon izgatott lett. Nem v�rt ekkora �sszeget egy kicsi gy�lekezett�l. Megk�sz�nte az adom�nyt, majd azt mondta: "kell, hogy legyen ebben a gy�lekezetben n�h�ny gazdag ember". Ez a kijelent�s hirtelen felr�zott minket. Nek�nk 87 doll�runk volt benne abban a "kicsit t�bb, mint 100 doll�r"-ban. Mi voltunk a gazdag csal�d a gy�lekezetben. Nem �gy mondta a misszion�rius?

Ett�l a napt�l �jra gazdag lettem.

/Eddi Ogan nyom�n/

 

M�rk 12,42-44: �s egy szeg�ny �zvegyasszony is odaj�v�n, k�t fill�rt, azaz egy negyed p�nzt vet bele. Akkor el�sz�l�tv�n tan�tv�nyait, monda n�kik: Bizony mondom n�ktek, hogy ez a szeg�ny �zvegyasszony t�bbet vetett, hogynem mind a t�bbi, akik a perselybe vetettek. Mert azok mindny�jan az � f�l�sleg�kb�l vet�nek; ez pedig az � szeg�nys�g�b�l, amije csak volt, mind bevet� az � eg�sz vagyon�t.