Dr�ga �desap�m, b�r m�g sz�lhatn�l,

sz�vem szakad meg, hogy itthagyt�l.

Mi�rt van az, hogy aki elment, nem j�n vissza t�bb�?

Egy eml�k marad csup�n, de az �lni fog �r�kk�.

Akinek szeret� �desapja nincsen,

Nem lehet az boldog, semmif�le kincsben.

Te a j�s�godat k�t marokkal sz�rtad,

�nzetlen�l adt�l j�nak �s rossznak.

Mindig egy c�lod volt, a csal�d�rt �lni,

Ezt a hal�l tudta csak sz�tt�pni.

M�g �lt�l nagyon szerettelek,

�rted mindent elk�vettem.

A tehetetlen f�jdalom iszony�,

csak egy dolog szolg�l vigaszul,

tal�n csillagk�nt ragyogsz felettem,

onnan is vigy�zva minden l�p�sem.

Ma is �gy, mit r�gen,

� volna a v�gs� mened�kem.

Minden, ami f�j, sz�vem t�pi,

Elpanaszoln�m sorra n�ki.

S fejem v�ll�ra hajtan�m,

Ha �lne m�g az �desap�m.

Nem integet t�bb� az elf�radt kezed,

Nem dobog �rtem j�s�gos sz�ved.

Sz�momra Te sosem leszel halott,

�r�kk� �lni fogsz, mint a csillagok! 

 

Eg�sz �leten �t dolgozva, csendesen �lt�l,

most a b�natot r�m hagyva, csendesen elment�l.

Amit a sz�v�nkbe v�s�nk, az �r�kk� �l. 

�gy ment�l el, ahogy �lt�l, csendesen �s szer�nyen.

Dr�ga lelked nyugodj�k b�k�ben!

Meg�llt egy apai sz�v,

 

 

Nem az a f�jdalom amit�l k�nnyes lesz a szem,

hanem amit egy �leten �t hordozunk csendesen.

Ez a gyertya most �rted �gjen,

Ki fent laksz m�r a magas �gben!

Ki vigy�zol r�m onnan fentr�l,

S lelkemhez sz�lsz a v�gtelenb�l.

K�nnyes szemmel �llok s�rod felett

szomor� sz�vvel �rz�m eml�kedet.