Életed úgy múlt el, mint egy pillanat,

de emléked szívünkben örökké megmarad.

Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább,

akkor is, ha nincsenek már remények és csodák.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj,

nem tudok aludni, mert valami fáj.

Téged kereslek, utánad vágyom,

nem hiányzott így még senki a világon.

Lelked, mint fehér galamb, csendesen messzire száll,

Hiába keresünk, könnyes szemünk már soha nem talál.

De tudjuk, hogy a csillagok közt legfényesebb Te leszel,

Utat mutatsz, mert szívünkben örökké létezel.

A sors miért oly kemény és kegyetlen,

miért vetted el tőlem, akit úgy szerettem?

Az idő elmúlik, a fájdalom nő,

nem hoz enyhülést a múló idő.

Sírodra hiába viszünk virágot,

Veled temettük el az egész világot.

Pihenj drága gyermekem, örök álmodat őrízze a végtelen szeretet!

Te soha nem panaszkodtál,

csak kedvesen mosolyogtál.

Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, kik szívből szerettek,

nem felednek Téged.

Fognám még kezed, simogatnám,

könnyem hiába hull, utadra indultál,

drága Enikém bárcsak szólhatnál,

szívem szakad bele, hogy itt hagytál.

 

Téged keresnek szemeim,

s mindenkit látnak, csak éppen Tégedet nem.

Ne látnám többé a Napot, eget,

csak láthatnálak Tégedet.

Könnyes szemmel fekszünk, úgyis ébredünk,

temetőbe fekszik drága jó gyermekünk.

Nehéz a sírkő, de még nehezebb a bánat,

mely nyomja a szívét ennek a családnak.

Csillaggá változtál, barangolsz az égen,

gyere mifelénk is, úgy mint réges-régen.

Szép vidám életed egy évig tündöklött,

a sorsod akkor ott megpecsételődött.

Nem bírtad tovább, tested megszökött,

de lélekben itt maradtál szeretteid között.

Te örökké élsz a szívünkben

és ragyogsz felettünk, mint a csillagok az égen.

Elvitted a fényt, a derűt, a meleget,

Csak egy sugarat hagytál, fájó emlékedet.

Elment tőlünk, mint egy hulló csillag,

De szívünkben él, s örökké él, ott is marad.

Ma már csak egy fénylő csillag!

Nélküled szomorú, üres lett a házunk,

Még most sem hisszük el, hogy hiába várunk.

Könnyes szemmel fekszünk és ébredünk,

Temetőben nyugszik drága Gyermekünk.

Van egy ország,
Hova már oly sokan elmentek,
Ahova csak oda visz az út,
Vissza sosem jönnek.

Ki itt maradt,
Szívét bánat járja,
Könnyezve sóhajt fel
Az éjszakába.

Ez a gyönyörű vers Lady Moon kedves ajándéka és a csodálatos animált képek szintén az Ő munkái. 

Nagyon szépen köszönöm.

Üres lett a kiságya,
Már Angyalok őrzik az álmát,
És már csak ők láthatják
Angyali mosolyát.
Ez a kis Angyal
A felhők mögül nézi,
Hogy lebbented fel
Az Emlékezés fátylát,
S hogy szívod magadba
Naponta százszor is
A lelked mélyén őrzött édes illatát.
Benned él tovább,
Lelkedben egy dallam,
Mely angyalénekként
Csendül álmaidban.
Langyos szél, ha lágyan
Simítja a tested,
Abban ölel magához
Angyali gyermeked.
Csókját a napsugár
Csókolja ajkadra,
Szeme ragyogását
Csillagfényként adja.
Ő már mindig veled marad,
Örökre a részed,
Angyal testén sose hűl ki
Utolsó ölelésed...