Szatmári Delina: Most Ő tipeg

Egy gyermek lehet bármilyen,

Olyan nincs … egy anyának rossz legyen.

Szíve szeretetének oly nagy a hatalma,

Ha őrajta múlna, gyermekének

Minden szép álma valóra válna.

Egy anyánál nincs lehetetlen,

Ha kell, tíz gyermeket is felneveljen.

Mégis de sokszor láttunk már olyat,

A szülő idős korára magára maradt.

A csendtől körülvett kegyetlen magányba,

A négy fal közé zárva.

Nincsenek már gyerekek – felnőttek –,

Nem érnek rá, mind elmentek.

Egy évben egyszer van egy ünnep,

Amit úgy hívnak, hogy szeretet,

S ilyenkor remegő szívvel várja,

A szeretet hátha rátalálna.

Az emlékeiből merít,

Amitől egyre jobban fáj a szív.

Eszébe jut, mikor gyermeke először mondta:

Mama. Leste, várta, hátha újra mondja,

S övé volt a világ összes boldogsága.

Amikor először felállt, amikor tipegett,

Anyai szíve, ó hogy remegett – talán eleshet –,

Féltőn óvta, karjaival körbefogta,

Szeretetét csókkal osztogatta, mert tudta:

A világ legdrágább kincsét kapta

Abba a pillanatba.

Most ő tipeg! Felnőtt gyerekek,

Ugye él a szeretet, amiről elmondhatja:

Öreg napjait a boldogság most is beragyogja.