Új bejegyzés Frissítés

2007.11.06. 07:21

Hideg reggel volt. Megfagyott a pókháló az ágakon. Mosolyt csalt e furcsa csipke, S szép lett az őszi elmúlás, a tél; Ajkamon még édes csók csillogott, Fülemben bársony sóhajtás zenélt. Tette dolgát a bús vén November, Nevettem rajta, s szerettem is tán, Forró ölelésben ért a reggel, S tudtam, az ölelő kar visszavár. Hideg reggel van. Megfagyott a pókháló az ágakon. Mosolyt csal e furcsa csipke, Szomorút, melyet mély sóhaj kísér, Vacogva húzom össze kabátom, S mint ezer könny, hull a fákról a dér. Összegyűrten, egyedül ébredtem, S idekint a természet gyásza várt, Léptem lemondón koppan a csendben, Már nem hiszem a mesei csodát. Hideg reggel van. Megfagyott a pókháló a szívemen. Kati és Macsekok

2007.11.06. 07:11

2007.11.05. 21:03

Drága Barátném! Nagy szeretettel gondolok rád és sok puszit küldök:Isa:)

2007.11.05. 18:13

Szia Drága Sissi!! Ellátogattam hozzád, már régen beszélgettünk remélem minden rendben van veled! Sokszor puszillak Barbara "A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha." http://lap.centrumnet.hu/barbara

2007.11.05. 15:10

Szeretettel: Gitta

2007.11.05. 08:36

Drága Sissim! Kellemes, szép napos hetet kívánok! Nagyon sok szeretettel gondolok Rád, Nyúlmami

2007.11.04. 22:27

Olvassátok csak el, olyan megható történet... Bár több ilyen orvos lenne a világon!  Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje  mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a  padlóra az üvegben lévő érméket és  gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta,  mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie.  Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a  pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és  kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő  patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös  Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt  a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de  a patikus éppen nagyon el volt foglalva.  Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a  lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy,  hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak  lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét  az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez  használt!  - És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus  érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel  beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam -  tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a  kérdésére.  - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni  veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús  hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát  szeretnék venni neki.  - Tessék? - fordult hozzá a patikus.  - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében,  és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda  mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül  egy csoda?  - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem  tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé  megenyhült tónusban.  - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha  nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe  kerül.  A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett,  jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és  megkérdezte:  - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek  szüksége? - Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel -  csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt  mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu  nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én  pénzemet.  - Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.  - Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig  hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet  is szerezni, ha kell.  - Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a  férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a  pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.  Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a  kislányt:  - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az  öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha  van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.   A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt,  sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott.  Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok  idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen,  egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról  az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.  - Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya -  vajon mennyibe került volna?  Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a  csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy  gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet  törvényeitől függ, hanem magasabb törvények  működésétől. Az emlékezés hete után mosolygós,  szép derűs  hetet kívánok millió puszi: Zsóka

2007.11.04. 16:38

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje     Mátra alján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbeveszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja. Cili cica, Bodri kutya mellébúvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget. Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őz-bálba. Vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzávaló kedve. Barna szeme bús szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhők alatt. Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: "Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza gida pajtás!" Könnybelábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná! Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fő, puha pázsit, tarka mező száz virága őz testvérkét haza várja. Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya. Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő. Harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák. Öreg néne megsiratja, vissza - dehogy - mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban. Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska!" Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kis gidája visszanéz-e? Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám fennterem a mohos sziklán. De a tetőn, hegygerincen, megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon rét, kicsi csalit!" S mint a szél, eliramodik. Nyár elröppen, levél sárgul. Lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne. Újra kihajt fő, fa, virág, nem felejti a kis gidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen. Kitekint az ablakrésen ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput. Ölelésre lendül karja, kis gidácska, meg az anyja álldogál ott, beereszti, szíve dobban, megismeri: őz-mama lett a kis gida, az meg ott a gida fia. Eltörött a mellső lába, elhozta hát a kórházba, hogy szemével kérve-kérje: gyógyítsa meg öreg néne, puha gyolcsba bugyolálja, ne szepegjen fiacskája. S köd előtte, köd utána, eltűnik az éjszakába. Gida lábát két kezébe veszi lágyan öreg néne. Meg is gyógyul egy-kettőre, felbiceg a domb-tetőre s mire a tölgyről lehull a makk a kicsi bak hazaballag. Mátraalji faluszéle, kapuban ül öreg néne. Nincs egyedül, mért is volna? Ha fúj, ha fagy, sok a dolga. Körülötte gidák, őzek, látogatni el-eljőnek, télen-nyáron, évről évre, fejük hajtják az ölébe. Falu népe is szereti, kedves szóval becézgeti öreg nénét és azóta így nevezik: őz-anyóka. Piros pipacs, szegfő, zsálya virít háza ablakába, nagy köcsögben, kis csuporban, szivárványszín száz csokor van. Egyiket Gál Péter hozta, másikat meg Kovács Julcsa, harmadikat Horváth Erzsi, úttörő lesz valamennyi. Vadvirágnak dal a párja, énekszótól zeng a háza, oly vidám a gyereknóta, nevet, sír is őz-anyóka. Mátra alján, falu szélén, lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, mese őrzi arany szívét. Gidára vár sós kenyérke, kalácscipó aprónépre, egyszer te is légy vendége, itt a vége, fuss el véle. Kellemes délutánt,szép estét:) Kati és Macsekok

2007.11.04. 08:49

Drága Sissi! Amint most beléptem az oldaladra, Rájöttem,nem a Te oldaladra hoztam a múltkor a November 1.-i verset:( Bocsika. Beillesztem most azt is utólag. Gyönyörű napot,majd Csodaszép hetet kivánok. Milliószor szeretetpuszillak. Kéklaguna   November 1. Valaha fájó és megtört szívvel tudattuk Rokonokkal, Barátokkal, Ismerősökkel, Kit annyira szerettünk Eltávozott Közülünk. Megszűnt drága szíve dobogni, Ő nem mondja már többé...  fáj. De Kik elveszítettük, Itt maradt a hatalmas űr, s a fájdalom. Nem pótolja senki, Fájdalmunkban osztozott Mindenki. Mindig szeretettel gondolunk  Rájuk, S Emlékük, szívünkben örökké él. Gyújtsunk ma gyertyát Emlékezzünk  Szeretettel Rájuk, Kiket ma is úgy szeretünk, Mint amikor még, itt voltak Közöttünk.

2007.11.03. 22:40

valahol e világon kívül valamikor az időn túl valami köröttünk vagy bennünk megállt összefogództunk érintések nélkül percek kövein jártunk léptek nélkül és egymáshoz jutottunk utak nélkül. Kellemes holnapot,mégszebb jövőhetet. Puszillak.Luna

2007.11.03. 20:21

Szia! Sok szeretettel ezt a csokor virágot Neked,amiért oly sok örömet nyujtasz nekem a szépségeiddel. Eszter Köszönöm szépen Eszter, nagyon aranyos vagy. Ha valóban jól érzed itt magad, gyere bármikor, szeretettel várlak. Sissi

2007.11.03. 19:37

Egyedül az éjszakában. Leszáll az éj. A Hold már, fényesen ragyog. Körülötte elszórtan, hunyorgó csillagok. Megpihen a természet, szendereg a táj. Lágyan ringatódzik a tavon a holdsugár. A tóparton ülök, a föld még őrzi a nap melegét. A távolba merengve, hallgatom az éjszaka zenéjét. Lábamnál apró neszezéssel a hullám partot ér, Nesztelen repüléssel köröz egy éhes denevér. Ezernyi hangján szólít meg az éj. Lágy suttogással köszönt néhány falevél. A közelben hangosan béka kuruttyol, A fű közül, a tücsök zenével válaszol. A tó a holdfénytől ezüst ruhát kapott, Vidáman táncolnak tükrén a hullámok. A partról szomorúfűz halvány sziluettje, Borul bánatosan az ezüst víztükörre. Néhol csobban a víz, a sás halkan susog, Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok. Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj. A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj. Szomorú arcomat az ég felé emelem, A Holdat keresi fáradt tekintetem. Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát? Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát? Most is holdfényben füröszti meg arcom, Megpróbálja lemosni, a szomorúságom. A csillagok is huncutul rám kacsintanak, De nyomát sem látják arcomon mosolynak. Felkelek, és lassan aludni indulok, A sötétség feketén köröttem' imbolyog. Kézen fog a magány, ő kísér utamon, Az egyedüllét terhét cipelem vállamon... Kati és Macsekok

2007.11.03. 18:37

Olyan furcsák vagyunk mi emberek A lelkünk sír, az ajkunk nevet. A másikról azt hisszük, boldog talán, S irigykedünk egy vidámabb mosolyán. (Dante) Szeretettel gondolok rád ölel Margó

2007.11.02. 17:37

Kedves Sissi!...nekem ez az időszak nagyon gyötrelmes...borzasztó az emlékezés...nem volt kedvem portálozni...köszönöm a látogatásaidat...Szeretettel ölellek: Mado

2007.11.02. 17:16

"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami ismeretlen dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de egyrészt tudunk meghalni, másrészt azonban nem vagyunk hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt elvitt volna. Az élet az életért van, nem pedig a halálért." Szia! Kellemes,nyugodt estét:) Kati és Macsekok

2007.11.01. 09:58

2007.11.01. 09:45

Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat". Emlékezzünk együtt Szeretteinkre! Puszi : Szonja

2007.11.01. 08:29

Minden szerettedért...anci46

2007.11.01. 08:01

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan. Kati és Macsekok

2007.11.01. 06:15

A szeretteidert........ Olellek! Ircsike

[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1] [Archívum]