Új bejegyzés Frissítés

2007.11.01. 05:53

ancsajosno

2007.10.31. 21:23

Ezt a gyertyát gyújtom rokonaidért, barátaidért és emlékezem veled, melletted! Sok szeretettel: Gitta

2007.10.31. 21:14

"Mindazokért, kiket nem láttunk már régen, Akik velünk együtt ünnepelnek az égben, Kiknek őrizgetjük szellemét, Mindazokért egy-egy gyertya égjen. Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól, Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból, Aki barát, de lehet még ellened is, Mindazokért egy-egy gyertya égjen. Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk, hogy sohase múljon el. Égig érjen a fény egész életünkön át, hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt. Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán, Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már, És mindenkiért, aki nem lehet itt, Mindazokért egy-egy gyertya égjen. Mindazokért, kiket nem láttunk már régen, Akik velünk együtt ünnepelnek az égben, És mindazokért, akik nincsenek itt, Egy-egy gyertya égjen. Mindazokért, akik nem vették még észre Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre Mindazokért, akik nem hiszik el Mindazokért egy egy gyertya égjen..." Szeretteink elvesztése, nagyon fájdalmas, értük gyújtunk gyertyákat és mécseseket... Kívánok meghitt, békés, nyugodt hosszú hétvégét! Szeretettel: Manócska

2007.10.31. 18:43

2007.10.31. 16:15

Bertók László: Halottak napja Halottak napja: visszapillantó tükör, vizsgája szemnek, emberségnek, akiket te mutatsz, azok már nem előznek. Sebességük fűszálak élein, porszemeken cikázik, arcuk csontok roncsaiban ázik. Mértanuk pontjai között a közúti szabályok érvénytelenek, életünkre igazolások. Meghívás nélkül jelen vannak kanyarokban, mozdulatokban, tekintetük, mint jelzőlámpa bennünk villan. Tükörbe nézünk, megalázkodunk, mindnyájan fehér bárányok vagyunk, virágot hintünk az útra, fejünkre hamut, miközben őket ünnepeljük, azaz magunkat ünnepeljük, hisz nincsen visszaút. Krizantémok a temetői buszon, fejem körül virágok, glória, mennyei kalap, harmattal áldott. Fehér lobogókkal a város kiözönlik a kapukon, mindenki megadta magát, nem villog szurony. Csak az évek, a nyavalyák szűkülő sorfala vigyáz, dércsípte árnyékuk felett siránkoznak a fák, megállók vasa, csonka keresztek tükörképe szalad. Arcom mögött a Tejút mozdulását, köszöntöm halottaimat: Nagyanyámat, Katona Juliannát, s a másikat, Farkas Katalint. Friss fakereszt ablaka mögül nagybátyám még némán visszaint. Aztán újra a sejtek szava. Ülök a buszban, térdemen fiam. Körben a téboly tűzkarikái. Halottak napja van. Mindenkinek van kiért gyertyát égetni. szeretettel gonolok rád Margó

2007.10.31. 13:35

Borongós, bús ősz öleli  A levelüket vesztő fákat. Az elmúlás krizantén-illata simogatja a fejfákat. Lehullott levelek tompítják lépteink zaját, Hogy ne zavarjuk az örökálmukat alvók végső álmát. Ma gyertyát gyújtunk értük.  Nekik szórja fényét a gyertyaláng. Ezer színnel köszönti őket, megannyi bús illatú virág. Imát mondunk, vagy beszélünk hozzájuk, Pedig nem is hallanak talán, S az emlékezés fájó könnye csordul végig sokunk arcán. Olyan szép ilyenkor a temető, Ahogy ragyognak benne az arany gyertyalángok, Mint a halottak lelkéből születő aprócska lángvirágok. Állunk sírjaiknál és hangtalanul, a szívünkkel üzenjük, Lelkünkben még most is élnek. Emléküket nem feledjük. Ezek a napok az emlékezés napjai. Nyugalmas, szép, emlékezős napot kívánok Neked eltávozott szeretteid emlékével a szívedben. Szeretetpuszillak: LadyMoon

2007.10.30. 23:39

Emlék maradok   Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen Napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van s kék az ég Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok- Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.   Emlékezzünk drága szeretteinkre. Sajnos ha másképpen már nem tudunk, lélekben legyünk együtt velük Zsóka

2007.10.30. 23:19

Szia! Jó pihenést kívánok a hosszú hétvégére! Puszi Fanta. Ja és most már egy kivételével az öszes oldalam elköltözött a G-Portálról. Gyere nézd meg. Köszi.

2007.10.30. 22:24

ancsajosno

2007.10.30. 20:51

Szervusz Drága Sissikém, ujra itt vagyok, hogy jó éjszakát és szép álmokat kivánjak Neked. Sok sok szeretettel Irma

2007.10.30. 20:18

2007.10.30. 19:58

Szeretettel gondolok rád:Tomasz

2007.10.30. 19:53

hát ezzel a csodaszép babával mi történt ??:( NAGYON ÉDES!!!:(őszinte részvétem a családjának:) Sajnos ezzel a tragédiával együtt kell élnünk, /ami természetesen nagyon nehéz/ köszönöm szépen az együttérzést, nagyon kedves vagy. Sissi

2007.10.30. 19:05

Régen jártam nálad...de nem felejtettelek :) Costello

2007.10.30. 18:31

Nem haltam meg. Csak ezentúl, mindig egyedül ébredsz. S nem leszek veled Éjszaka, amikor álmodból sírva rettensz. Nem haltam meg. Csak ezentúl, nem csókolom a könnyed. Ha terítesz, elég lesz egy tányér is, s már sosem lesz közös Ünnep. Nem haltam meg. Csak ezentúl, Ne félj! Ne hulljon a könnyed. Mert láthatatlanul Követlek én. S ezentúl,... Örökre így lesz.   Lélekben legyünk együtt...akkor talán könnyebb lesz elviselni... Ölellek:Isa

2007.10.30. 11:18

Talán semmi sem szebb az életben, mint találni egy emberi lényt, akinek szavai megnyugtatnak, s akinek egyszerű jelenléte elég ahhoz, hogy boldogok és vidámak legyünk. Szeretettel puszillak, Anikó

2007.10.30. 11:06

LEGYEN NAGYON SZÉP NAPOTOK! MA ÉN JÖTTEM EL A GAZDIVAL. SOK PUSZI agikacska1

2007.10.30. 09:45

Szia drága !Szeretteink elvesztése,nekünk nagyon fáj.Rájuk emlékezzünk,gyüjtsunk egy szál gyertyát ,értük,és mindenkiért. Luna     Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavaroganak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak mégy, közben törni zúzni szeretnél, nekimenni ennek az átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a hiány. A hiány. Az fáj. Töltöttem magamnak egy italt, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigarettára. A kő jeges hidege égette a talpam, meztelen testembe millió késként kapaszkodott bele a fagyos éjszaka, remegés rázott, a fogaim összekonccantak a pohár szélén, mélyen leszívtam a füstöt, és mint egy eszement, beszélni kezdtem magamban. Őrült vagyok? Igen, azt hiszem, igen. A szél felkapta a hangom, magával vitte, hogy hová, nem tudom, talán fel, a csillagokba, melyek fénye átpislogott a felhők fátyolának apró résein. Ahonnan immár Te vigyázol rám, pedig jobb lenne fordítva. És megint rámtör az a régi régi érzés: SZERETLEK, SZERETLEK ÖRÖKKÉ!     http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php

2007.10.30. 06:46

Mert szep....... Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve,céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként lábujj-hegyen és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet." /Részlet Wass Albert: Tavak és erdők könyve/ Szeretettel olellek! Ircsike

2007.10.30. 05:12

"Az embernek ének örzi az időt, az tartja számon minden eleinket. Hallass meg egy semmicske éneket, s szíve járását hallod az időnek." Szép jó reggelt,napot:):) Kati és Macsekok

[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1] [Archívum]